Illatringató

 

„Fényes sugár”

Gergely Zoltán szobrászművész egészalakos Petőfi szobrának részletei, Sepsiszentgyörgy

Májusi fények

Theodráma

 

„ A mai világban a pokol félelmével alig motiválhatók az emberek, főképpen a fiatalok, a hitre, a reményre és a szeretetre. Ha túlságosan szó szerint ecseteljük a poklot kifejező képeket (hiszen minden eszkatologikus kijelentés: kép, melynek tartalma az Istennel való személyes találkozásnak a módja: boldog egyesülés, fájdalmas tisztulás, és ne adj Isten, teljes elfordulás), fennáll a veszély, hogy istentagadásra indítjuk az embereket, mert egy örök kínzókamrát berendező Isten számunkra nem lenne hihető.

Az is meggondolandó, hogy akik sokat beszélnek a pokolról, nem magukat, hanem másokat szoktak odaszánni. Ez lehet a bosszúvágy és a gyűlölet kifejezése is, s szöges ellentétben van Jézus egyik legfontosabb parancsával: szeresd ellenségedet." (Nemeshegyi Péter SJ)

Világosság

 

Aeolos

 „ A tenger, az abban nyüzsgő furcsa élőlények, a tenger habjait korbácsoló szelek és viharok eltörpülnek a nagy Isten mellett. Ezt a hitet jó nekünk is ápolni, amikor a történelem és az élet viharai ide-oda dobálják életünket.”  (Nemeshegyi Péter SJ – Holdfényben)

„A mester úgy érezte, szüksége van egy kutyára. De rájött, hogy egy kutyának nincs szüksége mesterre. Ezért vett egy kutyát.”  (Halmai Tamás: Koanok)

Apophthegma

 „Törpe János abbáról mesélik, hogy elvonult Szkétiszbe egy Thébai öreghez, és ott maradt a pusztaságban. Abbája pedig vett egy száraz botot, a földbe szúrta, és így szólt hozzá: „Minden nap öntözd meg egy vödör vízzel, amíg gyümölcsöt nem hoz!” A víz azonban nagyon távol volt tőlük, úgyhogy este ment el érte, és reggel tért vissza. Három év múlva azonban a fa életre kelt, és gyümölcsöt hozott. Az öreg pedig fogta gyümölcsét, elvitte a templomba, és így szólt a testvérekhez: „Vegyétek és egyétek az engedelmesség gyümölcsét” (A Paradicsom könyve XIV.4.)

Nyitva

hűvös fuvallat

szeretet illatának

vigasza dalol

Nagyszombati ima

Uram Jézus,

ma csend van.

Nem szólsz, nem teszel csodát,

nem tanítasz –

mert ma a sírban vagy.

 

Ma a világ visszafogja a lélegzetét.

Ma a remény is suttogva él.

És én sem tudok mást tenni,

csak ülni a csendben,

és várni.

 

Uram, ez a csend ismerős.

Ismerős, amikor az imáim nem kapnak választ.

Ismerős, amikor a hitem fáradt,

és a szívem tele van kérdésekkel.

Ismerős, amikor valami meghal bennem –

egy terv, egy kapcsolat, egy remény –

és nem tudom, mi lesz a helyén.

 

De Te tudod, milyen ez a csend.

Te is jártál ebben a sötétségben.

És most is itt vagy velem – a csendben.

 

Ma nem kérek semmit.

Csak maradj velem.

A remény csendes lángját őrizd a szívemben.

Mert tudom, hogy ez a sír nem marad zárva.

Tudom, hogy a kő nem marad a helyén.

Tudom, hogy Te újra felkelsz –

és vele együtt minden, ami bennem meghalt,

újjáéledhet.

 

Adj nekem türelmet kivárni a hajnalt,

és hűséget, hogy ne adjam fel a csendben sem.

 

Uram,

ezen a csendes, szent napon

hálát adok érted,

és reménykedem Benned –

még akkor is, ha ma még csak a sírnál állok.

Ámen.

                                             (Ferencz Emese)

 

Nagyszombaton