2013. október 4., péntek

Caelum



szabadság fái
csillagokba emelik
föl életüket

Új napra várva



megváltást váró
önmagukba zárkozott
tiszta sóhajok

Csend



Fa árnyékában,
az idő önmagában
nyugovóra tért.

Akarat



bokros utakon
a napfénybe érkezve
hálát ad a szív

Ráhagyatkozás



kopár faágak
türelmesen szemlélik
elmúlásukat

Vágyakozás

gyökerek útján
magasságokba szárnyal
a vágyódó szív

Evolúció



Vén fa ágain
új virágok születnek.
Lélek keresztség.

Gloria



Fehér hangszálak
felemelik a szívet.
Beteljesedés.

Utosó idők



Isten kertjében
Ősanya szívét osztja
szét – Elengedés.

Folyam



változó felhő
az idő ritmusával
kézenfogva jár

Öröm



Előbúvó Nap
megmutatta az arcát.
Hálás könnycseppek.

Reményláng



tavaszi szélben,
a természet szívében
zöld lángok égnek

Új ember



az éj nyugalmát
felkelő Nap sugara
váltja és áldja

Hóreb II. (Szépség)



A csend felébredt
időtlen álmaiból.
Tiszta szívvel lát.


Hóreb I.



A csend elaludt
mély meztelenségében.
Színről – színre lát.

Bizalom



árnyoldalakat
megvilágosító Nap
most is ugyanaz

Szabadakarat



Te döntesz mindig
melyik irányba haladsz.
Változó világ.

Szomszédság



álom kapuit
átlépve megpillantod
a fény erdejét

Folyamat



gondosan ápolt
vonásokkal születik
ujjá az egység

Tavaszváró