2013. szeptember 3., kedd

Fátum



bárhova is mész
nem tudod kikerülni
valódi éned

Fotoszintézis



kék ég tavában
kis virágok szemlélik
a napfény ízét

Tabula rasa



rég elfelejtett
homályos üvegeken
visszhangzik a csend

Kupaszerda



A gólt belőtték,
az ego kielégült.
Kisvárosi est…

Kettősség



árnyék kíséri
a fölfelé törekvő
lépcsőfokokat

Hajlék



egyszerűségben
lehullott falevelek
gondviselése

Kronosz



kopott sírövek
alázattal szemlélik
elmúlásukat

2013. szeptember 2., hétfő

Pulzár


csillaghalmazok
álmai megjelentek
a mélységekben

Védelem



kereszt alján a 
személyes tapasztalat
megerősített

Tisztás



Tiszta e hely, mert
Tündérek táncolnak itt.
Egyszerűen szép.

Metanoia



A tér elhajlott.
Az álmok mélyebbek és
ártatlanabbak...

Ars poetica



Járom az utam
esőben és viharban.
Magamba nézek.

Step By Step



átalakulnak
lépésről lépésre a
látható formák

Tájmúzeum



szilárdságukat
megőrző és kitartó
időpillérek

Meglepetés



elcsendesedve,
mélységekben haladva
önmagadra lelsz

Szatori



a víztükörben
megsejtette magát a
formanélküli

Secundum



egy pillanatra
botjára támaszkodva
ért véget a nyár


Üresség



mennyei hangok
elhallgattak… csak a csend
maradt mindenben

Rend



kaotikusan
szabad formákban teljes
az univerzum

Próbatétel



szótlan tulipán
önmagába mélyedve
megpróbáltatott

H.H.



Házas hétvégén
tiszta fényben égnek  a
dialógusok


Kíváncsiság



várakozásban
a csend erősebb lesz és
megnyílik az ég

Smile



hasíts el egy fát
ha valóban keresel
ott is megtalálsz

Mosoly



szürke és hideg
reménytelen álmokban
mosolygott a Nap

Szikrák



éterbe tartó
szívből jövő, önzetlen
imafoszlányok

Sóvárgás



benső ablakon
keresztül szemlélem
a pillanatot

Realitás



Délben dalol a
táj csendes szívverése.
A tudat tiszta.

Szárnyalás



Fényben élő sas,
széttárta szárnyait.
Reveláció.

Paletta



Festői foltok.
Ne akard megérteni,
Semmi esélyed.

Emlékek



déli álmokról

mesélnek a megsárgult

kis falevelek

Szieszta



Asztal tetején
dióhéj maradványok.
Mindenki pihen.

Átváltozás



idős arcok a
homály tekervényében
ujjászülettek

Minden reggel



csendes hajnalban
letisztult gondolatok
feltámasztottak


Színről – színre



néma napkelet
megmutatta az arcát
teremtőjének

Biztonság



megrepedt falak
nem befolyásolják a
lélek képeit

Tavaszváró