2022. augusztus 11., csütörtök

Decennium

Nosztalgikus-kellemes érzés visszatekinteni, emlékezni e tíz éve elindított blogra. Áhítattal telített bolyongásaim képi- és gondolatlenyomatai jönnek szembe; rövidebb elcsendesüléseim vizuális reflexiói villannak fel. Naiv egyszerűségű életmozzanatok – megannyi pillanat –, s a szűkebb és tágabb környezet természetes állapotainak megragadása az érzések végtelenül sokszínű skáláján keresztül. Mindenkori spirituális útkereséseim talán sorsszerűen narratív megállói ezek, és többsíkú vizuális lélek-sugallatok tolmácsolására való törekvések, a képek címjegyzékeiben rejtőzve.

Ad maiorem Dei gloriam.

2022. augusztus 2., kedd

Igény


„Önmagam leértékelését sokáig valamiféle erénynek tartottam. Olyan sokat óvtak a büszkeségtől és a hiúságtól, hogy arra jutottam, jó, ha lebecsülöm magam. De mostanra felismertem, hogy az igazi bűn megtagadni Isten irántam érzett szeretetét, és nem venni tudomást eredendő szeretetre és jóságra, akkor elvesztem a kapcsolatot valódi önmagammal, és pusztító keresésbe fogok a nem megfelelő emberek között a nem megfelelő helyen, hogy megleljem azt, amit csak Atyám házában találhatok meg.” (Henri J.M. Nouwen – A tékozló fiú hazatérése)


Valóban!