Áldottat!

 

Fények és árnyak

 Bikfalva

Óvatosság

 

Barokk kőkapu, Sepsizoltán

 

Fényigény

 

Megpihenő idő

 Az alkotó csend minden pillanatban áthatja az alkotó cselekvést.  (David Steindl-Rast)

Köszönet

 Az isteni teremtés lényege az ajándék, az emberi alkotás lényege a hála.  (David Steindl-Rast)

Önarckép (David White)

Azt szeretném tudni, hogy te

Hozzátartozol-e, vagy elhagyatott vagy?

Ismered-e a kétségbeesést és felismered-e

A másikban? Tudni szeretném

Kész vagy-e élni kemény kényszerek között

a világban? És vissza tudsz-e nézni

Erős tekintettel és mondani, hogy

„Itt állok”. Tudni szeretném,

értesz-e hozzá, beolvadni

a tüzes életforróságba és

belezuhanni a vágyaid közepébe.

Tudni szeretném, kész vagy-e rá

Naponta viselni a szeretet következményeit

s elkerülhetetlen kudarcod

nem akart keserű szenvedélyét.

Ebben a lángoló ölelésben, úgymond

Maguk az istenek is ISTENRŐL beszélnek.

Ódon

Az elcsendesedés szabadságot kínál arra, hogy bejárjuk belső kertünket, összegereblyézzük a leveleket, és megtisztítsuk az ösvényt, hogy aztán könnyen megtaláljuk a szívünkhöz vezető utat. Talán lesz bennünk némi félelem és bizonytalanság, amikor először találkozunk ezzel az „ismeretlen tereppel”, ám lassan, de biztosan felfedezzük benne egy olyan rendet és meghittséget, amely elmélyíti vágyunkat, hogy otthon maradjunk önmagunknál. (Henry J.M. Nouwen)

Határőrség

 

Advaita

Engedd, hogy az élet identitás nélkül bontakozzon ki.

Hagy teret a váratlannak.

Hagyj fel a jósolgatás, az értelmezés

és a kivetítés szokásával.

Egyszerűen maradj a Lét semlegességében,

hogy mindent a Szív-elméből észlelhess.

(Mooji)

Szolidaritás

Ha merünk törődni másokkal, rádöbbenünk, hogy semmi sem idegen tőlünk, ami emberi, hanem minden gyűlölet és szeretet, kegyetlenség és részvét, félelem és öröm megtalálható a mi szívünkben is. Ha merünk törődni a többi emberrel, be kell ismernünk: amikor mások gyilkolnak – én is gyilkolhattam volna. Amikor mások kínoznak – ezt én is megtehettem volna. Amikor mások gyógyítanak – én is gyógyíthattam volna. És amikor mások életet adnak - magam is megtehettem volna ugyanazt. Ekkor átéljük, hogy képesek vagyunk jelen lenni a katona számára, aki gyilkol, a börtönőr számára, aki kínoz, a fiatalember számára, aki úgy játszik, mintha az élet soha nem érne véget, és az öregember számára, aki felhagyott a játékkal, mert fél a haláltól. E részvétel által megnyithatjuk szívünket egymás felé, és létrehozhatunk egy új közösséget.  (Henry J.M. Nouwen)

Ima