Csend-élet

… a zajok elnémultak, az óra mintha megállt volna,

… a gondolatok megpihentek,

… a benső csend megnyitotta kapuját a végtelen felé.

Sorskerékként visszatérő megpróbáltatások, figyelmeztessetek a mulandóságra, ébresszétek fel a vágyat az örökkévaló tiszteletére és szeretetére.

Megmutattad rejtve magadat, a hideg és száraz napokban. Láthatatlan kezed kivezetett a reménytelenség erdejéből.

Magasságod tiszta lélegzete,

Tekinteted fényessége.

Nyugalmad folytonossága,

                            Természeted gyönyörű varázsa.

Hozzád igyekszem, végtelen titokzatosságod vonzalmába… visszatekintek, nem látom utam elejét, mert minden homályba merült. Egyedül maradtam… csak előre nézek, rád bízom magam, még ha nem is látlak, csak néha sejtelmeim vannak rólad. Tudom, hogy Te láthatatlan angyalszárnyaiddal megőrizel minden kellemetlen helyzetben és kivezetsz a befagyott időszakokból.

Hatalmasságod csodálata, bátorságot és reményt ad

az ismeretlen és szokatlan felfedezésére és megismerésére.

Széttörtem a megrekedt gátakat és rád tekintettem, te áldott napfényben fürdő tiszta lélegzet. Sugaraid fátyla átölelte a földet és egy galambot láttam ragyogni a fényben…

Megérintettél leheleteddel, átölelted a szabadság zúzmaráit.

Ti

Apró örömek

élet nehézségeit kedvessé teszitek.

Egyszerű mosolyok

édessé festitek a világot.

Szeretetből elhullatott könnycseppek

megtartjátok a világot.

Engedj be:

országod hajlékába.

a létezés pillanatába,

szellemed otthonába,

lelked oltalmába,

                            a tiszta szabadságba.

Ahogyan a hótakaró alatt megvillant a napfény, úgy láttalak meg a szívem mélyén. Szemedbe néztem és újra megszülettem. Nap – mint nap feltöltöd lámpásom szent olajaddal, hogy lángolhass és betöltsd az élet minden percét, örömét és bánatát, vigaszát és vigasztalanságát.

Fagyban, szélben velem tartasz,

Bensőmben lámpást gyújtasz.

Reményteli távlatokban szabadon hagysz,

Lépteimhez erőt adsz.

Megmutattad a sáros, nehezen járható utak szépségét. Irányt mutattál, mikor nem tudtam merre folytassam utam. Nem engedtél eltévedni, sem elsüllyedni, még akkor is ha úgy éreztem, hogy elhagytál vagy én hagytalak el Téged.

Megérintetted vállamat és rám mosolyogtál…

Áldozatod vére megolvasztotta a befagyott szíveket.

Megajándékoztál éltető lángoddal. Nap mint nap szaporítod lángodat, beragyogva a sötétséget világosságoddal. Őrizd bennem a gyereket, ki nyitott szívvel örvendezik és ujjong szépséged megjelenésének és áldásának.

Érints meg szereteted lángjával, hogy

Meghalljam hangodat egy csendes éjszakában.

Lángoló leveleid szépsége, megtisztította, mérsékelte a bennem égő buzgóság állapotát…

Ariadné fonala…

Angyalszárnyaid védelmező ölelése

az ezerarcú labirintus erdejében,

segített megtalálni az utat Tehozzád…

Megtalált őszi ébredések,

vigaszt adó érzések,

maradjatok velem,

a lét erdejében…

A rohanó ár megmozgatott mindent,

A sodrásban kifakult az élet.

Minden elveszett, csak Te maradtál,

                            Örökéletű tiszta igazság.

Kérő ima

Vezess utamon, irányítsd lépteim minden szavát, szenteld meg kitűzött céljaimat, adj bátorságot egy őszinte mosolyra, világosíts meg a keresési szándékomban, adj kitartást a feléd igyekezetemben, erősíts az óvatosságban, hogy ne sértsek meg másokat, szilárdítsd türelmem magammal szemben, hogy szeretettel cselekedjek és megtaláljalak… a szívemben.

 Ámen.

Csendes gondolatokkal és vágyakkal indulok a Szent Forrásod felé. Lépteim lassulnak a befogadó avar érintésével. Lélegzetem nyugodt ritmusban hálát ad mindenért. A levegő tiszta és a távlatok a nevemen szólítanak. A meleg őszi napfény barátságosan bíztat a veled való találkozás örömére és szeretetére…

Melyik színt válasszam?

Teljességed megsejtésére…

Milyen formát rajzoljak?

Mélységed szemléltetésére…

Melyik érzést szorítsam szavakba?

                                     Szépséged megismerésére…

Őszi nap meleg fénye,

Tisztítsd meg álmaim hangulatát.

Őszi nap kellemes tüze,

Gyógyítsd meg látásom tisztaságát.

Őszi nap tiszta szeme,

Áld meg lényem minden virágát!

Viharban átvonuló időhasábok megmutatták a mozdulatlan középpont szerencsecsillagát, a szeretet ragyogását, a gondviselés szabadságát…

 … minden emberi munka gyümölcse Benned érjen meg.

Confiteor

…átitattál bűnbocsánatod tűzével és szabaddá tetted a lelkiismeretem hangját.

érzékek viharában,

elvesző tündérek kertjében,

megfáradt

kincskereső emberek

labirintusban

eltévedt vágyaik után kutatnak,

kiutat keresve…

           …a megnyitott ablakok magukba fogadták a napfény melegét.

…hálát adok azoknak, akik:

…megtanították az életet tisztelni, értékelni, továbbadni.

…átadták az élet leheletét, szépségét, megfoghatatlan örömét.

… segítettek megtalálni a bennünk levő Tabernákulum kulcsát.

Tisztellek örök egyetemes igazság, ki túl vagy az emberi gondolkodáson, ábrázoláson, pártoskodáson, megnevezéseken…

… megtaláltalak a képi formákban,

                                 

                                     Ragyogásod nagyságában…

A Te házadba lépek, úgy ahogy vagyok…

Végtelen horizontok sivár pusztasága,

A jövő titkos távlata.

Megszentelt, időtlen állapotok jelenléte,

Az egymásra találás teljessége.

Az örömmel és szeretettel végzett munka áldása kísérje életünk minden napját…

Benned élünk, mozgunk és vagyunk,

Szabadító valóság és tiszta nyugalom…

A csend gyümölcsöt teremve harmatozza be a lélek mélységeit, megtisztítva a szív homályát, ajtót nyitva az örökkévaló tiszta állapotához…

Áld meg Atyám az idei tanévet:

…hogy pedagógusaink a te hangodat meghallva lelkükben, lelkiismerettel és szeretettel végezzék hivatásukat.

…hogy gyerekeinket ne adatbázisként és versenylovakként neveljék. 

…hogy figyelembe véve a képességeket, adottságokat, tanítsák meg a normális embert, ki az életben megtalálja önmagát, a világot és mindenben Téged… 

              Ámen.

Mikor a napok végtelen horizontjában iránytvesztek,

Mikor a sötét felhők áradatában eltévelygek…

Oszlasd szét a gátoló elemeket, a felnemismert ártó erőket,

a sötétben járó felhőket…

Fényed iránytűjével vezess be az Öröklétbe, Ámen.

Letagadhatatlan mindig létező,

szeretet napfénysugár,

megtörted az idő – tér korlátait a keresztfán…

Megérintettél, megigéztél,

szabadság hullámaival átöleltél,

szépséges hajlékodba beengedtél…

Áldott fénysugarad áradatával irgalmazz,

Kegyelmed sugallatával simogass.

Halk szavad mélységével utat mutass,

                             

                                 Szabadságod tengerében helyet adj…

Napkelte vagy Napnyugta?

A Te fényed megváltó játéka.

Hatalmad közelsége,

Szereted bősége.

Jelenléted megérzése,

Szépséged átélése.

   … a mindennap élő reménye.

Árnyoldalaim homályos sötét rétegeit, megvilágosító napfény, ragyogj be minden tudatos és nemtudatos vágyakat, indulatokat, érzéseket, élethelyzeteket, mozzanatokat….

… adj erőt, hogy elfogadhassam és kimondhassam:

Legyen meg a Te akaratod…

… szabadon lángolni,

hozzád szállni a végtelen szélben,

a mindenható térben,

a végtelenség békéjében,

a szabadság tengerében,

a messzeség közelségében…

             … széttárt karjaidra rászállni és megpihenni,

Tebenned….

… áld meg minden mélyről feltörő szenvedélyeim elszabadult hullámait…

…hogy Téged szolgálhassanak, hozzád szaladjanak,

        Benned föloldódjanak, megváltódjanak…