2013. december 1., vasárnap

Wu-Wei



fagyban elmúló
örökzöld levelek
vágytalansága

Ars Poetca 2



Elcsendesedem.
Nem tudom merre vezet
a homály éve.

Illúzió



Folyóvízben a
fák mélyen gyökereznek.
Érzékcsalódás.

Figyelmeztetés



ha biztos lábon
állsz, vigyázz, hogy el ne ess
vésd az elmédbe

21 gramm



gondviselő és
súlytalan tenyeredben
ébred a lélek

Vágytalanság



hallgatom a tél
szépségének dalát és
nem várok semmit

Bizalom



Mélységes csendben,
átölelt a végtelen.
Ráhagyatkozás.

Lét



elcsendesültek
a nyughatatlan vágyak
lételfogadás

Elszenderedés



nemes és tiszta
magatartási formák
elszenderültek

Fagy



megzavarodott
céltalan gondolatok
mind eltévedtek

Lépcsők



kontrasztos tájban
halad a néma vándor
ismeretlenség…

B.Ú.É.K.



Megsemmisülő
széttaposott emlékek
Boldog Új Évet!

Mozdulatlanság



Elcsendesültek
az elme játékai.
Örök barátság.

Pillantás



csendben suttogó
időtlen pillanatok
megállítottak

Horizont



Téli álmokban
elcsendesülő vágyak.
Mozdulatlanság


Hála



várakozásban
felénk tartó oltalmak
elégtétele

Beteljesülés



Fák ölelkeznek
a hideg téli parkban.
Megbocsájtások…

Kedély




Tornyokon kacér
ágak szerelmeskednek.
Boldog délelőtt.

Realitás



Délben dalol a
táj csendes szívverése.
A tudat tiszta.

Dimenzióváltás


Széles idősík
átalakult a térben.
Gondolat örvény.

Szabadság



Vastag jégréteg
megtörött a napfényben.
Szabad lélegzet.

Téli álom



kopár fa alatt
befagyott patak vize
álmát ízleli

Befogadás



Sötét időkben
ébredező napsugár,
Advent hajnalán.

Kozmosz



Emlékek órái
elvesztek az időben,
Megszentelt terek.

Advent



Éjjeli csendben
madárka fütyörészget.
Új hajnal vár ránk.

Betlehem



Magányos utak
véget értek az este.
Örökmécses láng.

Tavaszváró