2013. július 30., kedd

Szeretet



hűvös szeleken
búzakalász lengeti
a föld magvait

Védelem



Bármerre is jársz,
Bármit is látsz, ne feledd:
Őrizd a lángot!

Ne féljetek!



Esős hidegben,
a lélekben világít
Krisztus mosolya.

Időtlenség



Régi emlékek
hangjai elnémultak.
Megtaláltalak.

Magvetők



szabad madarak
magas szelek szárnyain
áldást szórnak szét

Én Szóf



lehajolt hozzánk
a tejútat átszelve
az élet vize

Utazás



Kicsi falevél
álmodik az időben.
Térnélküliség.

Fölemelkedés



Lélegzik és vár,
hogy megláthassa Napját,
mélyben élő vágy.

2013. július 29., hétfő

Gondviselés



Égben szálló nap
önmagát osztja szét,
Kegyelemtanya.

Gyökerek



szabad darazsak
ízlelik a természet
örök nektárját

Lélekzet



Jelentéktelen
árnyékok piramisa.
Mozdulatlanság

Advent




Éjjeli csendben
madárka fütyörészget
Új hajnal vár ránk.

Betlehem




Magányos utak

véget értek az este.

Örökmécses láng.


Üzenet

Szórjátok széjjel,
a lét színeit minden
édes hajlékba.

Székely haiku


Babba Mária
csíksomlyói szűzanya
Irgalmazz nékünk.

Érintés

Láthatatlan arc,
szívével átöleli
a természetet.


Ölelj magadhoz szárnyaiddal.
Őrizz meg a Te mélységes szeretetedben és alázatos irgalmadban.


A tér megtörött, a fény meghasadt. A csend megteremtette a dalok kézfogását és a pillanat melódiáját. Néma volt a dal, néma volt a lélegzet és szabad volt a szeretet. Mozdulatlan volt az árnyék és kedves a napfény. Az idő homokszemei megszűntek létezni az időtlenség szabadságában. Átöleltél…


Az idő szövevénye nem állítja meg
a mindennapi megújulásom és újjászületésem.

Mégis


Egyedül és mégis veled.
Kint és mégis benned.
Nagyon messze és mégis közel.


Megrepedt páncélom levetem,
Igazságod beengedem.


Mélybe vezető gondolatok és érzések,
fogadjátok az átlényegülést…


Hallgatom a
hegyek hívását,
patakok zúgását,
hullámok kívánságát,
madár magas röptét,
szív békéjét,
az álmok tisztaságát
Mosolyod rugalmasságát.

Átlényegülés


Tenyerembe folyik az élet vize,
átitat és megéget.


Megfeledkeztem
a hervadt virágokról és a borús napokról…

Boldogan szemlélem a Tündérek táncát,
ahogy magukba szívják a délutánt…


Megtaláltam…
az elrejtett szavakat,
az elfelejtett gondolatokat,
az eltűnt hangokat.

                                                        Benned élünk és játszunk…

2013. július 28., vasárnap

Megnyugvás


Befagyott és mozdulatlannak tűnő életképek mélyén
a csend feloldozta az idő vasfogait és végtelen korlátait…


Szíven szúrtál!

Találkozás


                megtaláltál …….
                                               rám találtál…….
                                                                              eltaláltál…….


A mindennapok kiszámíthatatlan sűrűjében, meglepetésszerűen megmutatod magad. Legtöbbször elmegyek melletted, észre sem veszlek, belegabalyodva az illúziók őrült csapdájába…


Szabadíts ki az illúziók rabságából!
Súlytalan Isteni lélegzet!
Szabadság hófehér madara!


E felgyorsult pillanatok zűrzavarában és kilátástalanságban sem hagytál el. A Te fényességed áthatolt minden sötétségen és bizonytalanságon, ápolva a remény szikráját minden szívben.


Magasan szárnyaló szabad gondolatok,
Érintsétek meg a kék eget.


Jelenléted egyszerűsége,
láthatóvá vált minden látható formában
és a lélegzet önzetlen áldozatában…


Összefutó gondolatok, érzések és világok sokaságán át…
találtalak meg TE egyetlen vallomás…


         Út, igazság, élet…
minden perc = örökkévalóság…


…a kopár és unalmassá vált kettősség diadalát, elhagyom az egység reményéért.


Mellőzöm az értelmetlen gondolatokat, melyek bonyolulttá teszik perceimet. Együtt lélegzek veled a mindennapok áldásában és örömében.


Melegségeddel és szépségeddel megajándékoztad a világot és színesebbé tetted napjainkat, álmainkat.


Szállj szabadon igazság madara,
Szélben, viharban szárnyalva!


hullámzó sugarad vonzásában
megfeledkeztem a tér – idő korlátairól…
csak Te maradtál
szabadság tiszta illata…


Feléd tárjuk szívünk ajándékait,
a belső szépség árnyalatait…


Árnyékodban megpihenve,
szívembe zárom az élet örök nektárját…

Tavaszváró