Hangok, érzések szállnak szabadon a vágyak könnyed
szellőiben, csiklandozva zsigereim folytonosan. Már nem tudom mik járnak át, csak a történés egyetemes szeretete, a
hanghullámok apály-dagály szívmasszázsa, a lét láthatatlan csendes
szívdobogása. Elvesztettem az időérzékem, csak az orgonasípok tudatalatti
üzeneteit tolmácsolom némán ismeretlen lelkitársaimnak. Sejtéseinkben álmokat
cserélünk és az Isten csókkal üdvözöl mindenkit. Ismeretlen arcok jelennek meg
és tűnnek el a semmiben. Leírhatatlan, átláthatatlan és ellenőrizhetetlen sorok
és sorsok látnak napvilágot megvilágítva a lélek sötét éjszakáját és
reménységét. A lélegzet szabadsága és a szív öröme az érzések skáláján
taglejtéseivel lassú körtáncot ível, önzetlen egyszerűséggel és szelídséggel. Talán
a világ ismét önmagára ébredt? Tiszta hangok
érkeznek az éterből lelkünkben a szépség csíráját öntözve magasztos mennyei
mannával édesítve, tisztelettel áldva a magasan szálló lélekmadarat, parazsat. Örökkévaló
álmok ismétlődnek a világ dimenzióiban, örömében, extázisában, bolondágában,
szépségében, szeretetében.
Jó itt lenni, veled lenni a szabadság hétköznapi
perceiben, múlandóságában, megváltásában.
Szállj szabadon alakot és helyet változtatva……….