Szárnyalás



     Hangok, érzések szállnak szabadon a vágyak könnyed szellőiben, csiklandozva zsigereim folytonosan.  Már nem tudom mik járnak át, csak  a történés egyetemes szeretete, a hanghullámok apály-dagály szívmasszázsa, a lét láthatatlan csendes szívdobogása. Elvesztettem az időérzékem, csak az orgonasípok tudatalatti üzeneteit tolmácsolom némán ismeretlen lelkitársaimnak. Sejtéseinkben álmokat cserélünk és az Isten csókkal üdvözöl mindenkit. Ismeretlen arcok jelennek meg és tűnnek el a semmiben. Leírhatatlan, átláthatatlan és ellenőrizhetetlen sorok és sorsok látnak napvilágot megvilágítva a lélek sötét éjszakáját és reménységét. A lélegzet szabadsága és a szív öröme az érzések skáláján taglejtéseivel lassú körtáncot ível, önzetlen egyszerűséggel és szelídséggel. Talán a világ ismét önmagára ébredt?  Tiszta hangok érkeznek az éterből lelkünkben a szépség csíráját öntözve magasztos mennyei mannával édesítve, tisztelettel áldva a magasan szálló lélekmadarat, parazsat. Örökkévaló álmok ismétlődnek a világ dimenzióiban, örömében, extázisában, bolondágában, szépségében, szeretetében.
Jó itt lenni, veled lenni a szabadság hétköznapi perceiben, múlandóságában, megváltásában.

Szállj szabadon alakot és helyet változtatva……….



Meddig szóljon a dal…