„Meg kell engednünk magunknak, hogy elengedjük az ítélkezést és a végeérhetetlen, tökéletességre való törekvést. Ugyanakkor el kell kezdenünk egymást – és önmagunkat – azoknak a tökéletesen tökéletlen kincseknek látnunk, amelyek valójában vagyunk.” (Beth Kempton)

Egy testvér látogatta meg Sziluanosz abbát a Sínai hegyén. Amikor dolgozni látta a testvéreket, így szólt az öreghez: „Ne fáradozzatok a veszendő eledelért (Jn 6,27), hiszen Mária a jobbik részt választotta. (Lk 10,42)" Erre az öreg azt mondta tanítványának: „Zakariás, vezesd a testvért egy cellába, amelyben semmi sincs!" Amikor közeledett a kilencedik óra, a testvér nézegetett az ajtó fele, hogy vajon nem üzennek-e neki, hogy jöjjön enni. Amikor azonban senki sem hívta őt, felállt, az öreghez ment, és azt mondta neki: ,,Nem ettek még ma a testvérek, abba?" Az öreg azt mondta neki: „De igen." Erre így szólt: ,,Miért nem hívtatok hát engem?" Mire azt mondta az öreg: ,,Mert te lelki ember vagy, s nincs szükséged erre a táplálékra. Mi azonban testiek lévén enni akarunk, s ezért dolgozunk. Te azonban a jobbik részt választottad azzal, hogy egész nap olvasol, s nem akarsz testi táplálékot enni." Amikor ezt hallotta, földre borult és így szólt: ,,Bocsáss meg nekem, abba!" Az öreg pedig azt mondta neki: ,,Máriának is igencsak szüksége volt Mártára, mivel épp Márta miatt kapott dicséretet." (Apophthegmata Patrum)

 „Megengedi ugyanis, hogy rossz dolgok történjenek. Nem sokat adok azokra a spekulációkra, amelyek azt fontolgatják, vajon ez a világ-e a legjobb az összes lehetséges közül. Egyszerűen ez a mi világunk, és én elfogadom, hogy a szabad akaratunk latba vetésével ezt kell a lehető legjobbá alakítanunk. Rajtunk múlik, hogy a döntéseinkkel jobbá tesszük, vagy meghagyjuk nyomorúságos állapotában. Egyesek úgy beszélnek a világról, mintha azt akarnák, hogy tökéletes legyen. A keresztény teológia értelmében viszont akkor egyenlő lenne a mennyországgal, így hát el kell fogadnunk, hogy a mennyországnál alacsonyabb rendű valóság elmarad a tökéletességtől. Ezen a tökéletességtől elmaradó helyen kell tehát használnunk a szabad akaratunkat, és ennek, ahogyan személyes és társadalmi tapasztalataink alapján tudjuk, nem csupán áldásos hatása lehet ránk, másokra és a világra nézve. A szabad akarat egészen alapvető értéke az emberiségnek, s ha Isten azt akarta volna, hogy ezt az ajándékot tökéletes világban használjuk, akkor soha nem látnánk meg sem helyes döntéseink gyümölcsét, sem rossz döntéseink pusztító hatását. Innen pedig már csak egy lépés az a kérdés, hogy milyen hatalma van Istennek, pontosabban hogy miként gyakorolja a hatalmát Isten a világban.” (Richard Leonard SJ – Hol van Isten a bajban?)

 

A nagy Nisztheróosz abba a pusztaságban vándorolt egy testvérrel. Amikor megpillantottak egy sárkányt, futásbak eredtek. A testvér pedig megkérdezte őt: „Te is félsz, atya? Az öreg pedig ezt mondta neki: „Nem félek, gyermekem, de jobb, ha elmenekülök, különben nem menekültem volna meg a hiú dicsőség szellemétől.” (Apophthegmata Patrum)

Úrnapi körmenet - Sepsiszentgyörgy

 

Magamról, nemcsak fotókkal

KAFÉ INTERJÚ - Link