Összezavart
elmével jártam a végtelen labirintus üres utcáit, mit sem sejtve a
megváltásról…
Boldogan
szemlélem a Tündérek táncát,
ahogy
magukba zárják a délutánt…
Mindent
elengedve vágyódni a vágytalanságban
és
elcsendesülni az örökkévalóságban…
… megváltottalak, neveden szólítottalak!
Mikor legmélyebb a csend,
akkor a
leghosszabb az árnyék
és
legszebb a pillanat.
Az idő tekervénye megvakította a következetes
látásom.
Így meghallottam szívem mélyén az egyszarvú
fohászát…
Egyszerű
és alázatos,
Szótlan
és magányos.
Arcát
füröszti a hűvös szélben,
Önmagát
adja a mindennapi kenyérben…
Betöltötted
hajlékom fényeddel,
Világosságot
hoztál lényeddel.
A veled való egységben megfeledkeztem a szürke
hétköznapok egyhangúságáról…
Színesebbé
és szebbé tetted napjaim.
Megérintettem élő vized felszínét,
Eltöltötted élő lelkem mélységét.
Tenyeredbe
hulló könnycseppek…
váljatok
áldássá az élet végtelen utcáiban.
Kiszakadtam…
a valótlan álmok álmaiból.
Kezem hozzád emelem,
végtelen és szabad kegyelem.
Összefutnak
gondolataim az egyszerű táj szépségében. Elfelejtem álmaim, megbékélek a múlt
gondolataival. Csak a TE neved hallom valahol mélyen, az örökkévalóság
megtestesülésében…
Szállj
szabadon igazság madara,
Szélben,
viharban szárnyalva!
rád nézek
-mosolyogsz…
rám nézel
- mosolygok…
Járom az
utam télen - nyáron,
Szívemben
hordozom az álmom.
Eggyé
válni veled mindenben,
Egy marék
szeretetben.
Tisztellek
önzetlenül alázatos angyalok, kik jelt adtok a mindennapokban. Sajnos nem
hallom hangotokat, nem érzem érintéseteket… Valahol találkozom veletek… egy
utcasarkon játszó kisgyerek bátorságában,egy vak ember biztos
járásában, vagy a kedvesem megérintő szavaiban és felemelő tekintetében…
Találkozás
Bensőm
mélyén, a havas legelők csendjében és tisztaságában megpihenek és átölellek…
Harmonia Mundi
Ismétlődő
ritmusoknak visszhangzó hangjai,
Ritmikus
gondolatoknak hullámzó sugallatai.
Messzi
távlatok végtelen álmai.
Szoros
kézfogások megbékülő hétköznapjai.
A
hirtelen feltörő agressziók erejét és intenzitását, felhasználom a hozzád való
közeledés mélyítésére és a tekinteted valóságos ismeretére.
Láthatatlan
távolságok hangjai elnémultak a rám hulló hópelyhek érintésében. Rád gondoltam
a körülöttem levő fagy fogságában… és feloldoztál az irgalom szabadságával.