Ismeret

megszakadt vonal

vigasztalanságában

önmagára lelt

Caelum

szabadság fái

csillagokba emelik

föl életüket

Új napra várva

megváltást váró

önmagukba zárkozott

tiszta sóhajok

Csend

Fa árnyékában,

az idő önmagában

nyugovóra tért.

Akarat

bokros utakon

a napfénybe érkezve

hálát ad a szív

Ráhagyatkozás

kopár faágak

türelmesen szemlélik

elmúlásukat

Vágyakozás

gyökerek útján

magasságokba szárnyal

a vágyódó szív

Evolúció

Vén fa ágain

új virágok születnek.

Lélek keresztség.

Gloria

Fehér hangszálak

felemelik a szívet.

Beteljesedés.

Utosó idők

Isten kertjében

Ősanya szívét osztja

szét – Elengedés.

Folyam

változó felhő

az idő ritmusával

kézenfogva jár

Öröm

Előbúvó Nap

megmutatta az arcát.

Hálás könnycseppek.

Reményláng

tavaszi szélben,

a természet szívében

zöld lángok égnek

Új ember

az éj nyugalmát

felkelő Nap sugara

váltja és áldja

Hóreb II. (Szépség)

A csend felébredt

időtlen álmaiból.

Tiszta szívvel lát.

Hóreb I.

A csend elaludt

mély meztelenségében.

Színről – színre lát.

Bizalom

árnyoldalakat

megvilágosító Nap

most is ugyanaz

Szabadakarat

Te döntesz mindig

melyik irányba haladsz.

Változó világ.

Szomszédság

álom kapuit

átlépve megpillantod

a fény erdejét

Folyamat

gondosan ápolt

vonásokkal születik

ujjá az egység