Tartsd meg bennem a gyermeki rácsodálkozás erényét, őrizz meg a fölösleges kételkedéstől. Add, hogy örvendeni tudjak minden szépnek, ami az élet értékéről és színességéről mesél…

Magány

Hallgatom a természet végtelen csendjében játszadozó hangokat és

bámulom az erdő szépségét, ahogyan megszólít és magához ölel.

   Vagyok, aki vagyok…

Szemembe néztél és megszólítottál:

Evezz be a mélybe,

ahol a napsugarak táncolnak veled

és az angyalok énekelnek neked.

Találd meg az elvesztett nyugalmat,

imádkozz a békéért mindennap.

Sötét, fagyott hangulatokban, mikor a madarak sem daloltak… mikor a hangok elnémultak…

Megjelentél váratlanul, megvilágosítottad elmémet, boldoggá tetted a lelkemet és hálássá a szívemet…

Hideg és kanyargós utakon a kezem fogtad és vezettél, erőt és bátorságot adva szembenézni a jövő ismeretlen arculatával és homályával.

Szemedbe néztem egy végtelen tükörben és

egyre közelebb csak közelebb vonzott tekinteted…

Benső udvarom kerengőjében megtaláltam a Te hangodat és arcodat, megcsodálva tekinteted szelídségét és éberségét.

Messzeségben feltáruló szépséged betöltötte a teret. Melegséged árnyalatával gazdagabbá tetted az eget és a földet.

Hatalmas örvényed vonzásában

szétszakítom a megrekedt gátakat,

megálmodom a valós álmokat,

Veled iszom az esti teámat…

Szépséged számtalan formája visszatükröződik a lélek mély rétegeiben, hogy megtaláljalak Téged, úgy kint mint bent, úgy fent mint lent.

Csendes gondolatokkal és vágyakkal indulok a Szent Forrásod felé. Lépteim lassulnak a befogadó avar érintésével. Lélegzetem nyugodt ritmusban hálát ad mindenért. A levegő tiszta és a távlatok a nevemen szólítanak. A meleg őszi napfény barátságosan bíztat a veled való találkozás örömére és szeretetére…