Tenyeredbe hulló könnycseppek…

váljatok áldássá az élet végtelen utcáiban.

Kiszakadtam…

a valótlan álmok álmaiból.

Kezem hozzád emelem,

végtelen és szabad kegyelem.

Összefutnak gondolataim az egyszerű táj szépségében. Elfelejtem álmaim, megbékélek a múlt gondolataival. Csak a TE neved hallom valahol mélyen, az örökkévalóság megtestesülésében…

Szállj szabadon igazság                   madara,

Szélben, viharban                              szárnyalva!

rád nézek -  mosolyogsz…

rám nézel - mosolygok…

Járom az utam télen - nyáron,

Szívemben hordozom az álmom.

Eggyé válni veled mindenben,

Egy marék szeretetben.

Tisztellek önzetlenül alázatos angyalok, kik jelt adtok a mindennapokban. Sajnos nem hallom hangotokat, nem érzem érintéseteket… Valahol találkozom veletek… egy utcasarkon játszó kisgyerek bátorságában, egy vak ember biztos járásában, vagy a kedvesem megérintő szavaiban és felemelő tekintetében…

Találkozás

Bensőm mélyén, a havas legelők csendjében és tisztaságában megpihenek és átölellek…

 Harmonia Mundi

Ismétlődő ritmusoknak visszhangzó hangjai,

Ritmikus gondolatoknak hullámzó sugallatai.

Messzi távlatok végtelen álmai.

Szoros kézfogások megbékülő hétköznapjai.

A hirtelen feltörő agressziók erejét és intenzitását, felhasználom a hozzád való közeledés mélyítésére és a tekinteted valóságos ismeretére.

Láthatatlan távolságok hangjai elnémultak a rám hulló hópelyhek érintésében. Rád gondoltam a körülöttem levő fagy fogságában… és feloldoztál az irgalom szabadságával.