Összefutó gondolatok, érzések és világok sokaságán át…

találtalak meg TE egyetlen vallomás…

         Út, igazság, élet…

minden perc = örökkévalóság…

…a kopár és unalmassá vált kettősség diadalát, elhagyom az egység reményéért.

Mellőzöm az értelmetlen gondolatokat, melyek bonyolulttá teszik perceimet. Együtt lélegzek veled a mindennapok áldásában és örömében.

Melegségeddel és szépségeddel megajándékoztad a világot és színesebbé tetted napjainkat, álmainkat.

Szállj szabadon igazság madara,

Szélben, viharban szárnyalva!

hullámzó sugarad vonzásában

megfeledkeztem a tér – idő korlátairól…

csak Te maradtál

szabadság tiszta illata…

Feléd tárjuk szívünk ajándékait,

a belső szépség árnyalatait…

Árnyékodban megpihenve,

szívembe zárom az élet örök nektárját…

Kéz a kézben, sétálunk a távlatok végtelen egyszerűségében és titokzatosságában, megfeledkezve a múlt – jelen – jövő képeiről.

                                             
                                                mikor a gondolatok szétszakadnak…

mikor az érzelmek elszabadulnak…

mikor a pillanatok felgyorsulnak…

Te örök és változatlan maradsz,

Nevető és játszadozó Napocska.