Átlényegülés

Tenyerembe folyik az élet vize,

átitat és megéget.

Megfeledkeztem

a hervadt virágokról és a borús napokról…

Boldogan szemlélem a Tündérek táncát,

ahogy magukba szívják a délutánt…

Megtaláltam…

az elrejtett szavakat,

az elfelejtett gondolatokat,

az eltűnt hangokat.

                                                        Benned élünk és játszunk…

Megnyugvás

Befagyott és mozdulatlannak tűnő életképek mélyén

a csend feloldozta az idő vasfogait és végtelen korlátait…

Szíven szúrtál!

Találkozás

                megtaláltál …….

                                               rám találtál…….

                                                                              eltaláltál…….

A mindennapok kiszámíthatatlan sűrűjében, meglepetésszerűen megmutatod magad. Legtöbbször elmegyek melletted, észre sem veszlek, belegabalyodva az illúziók őrült csapdájába…

Szabadíts ki az illúziók rabságából!

Súlytalan Isteni lélegzet!

Szabadság hófehér madara!

E felgyorsult pillanatok zűrzavarában és kilátástalanságban sem hagytál el. A Te fényességed áthatolt minden sötétségen és bizonytalanságon, ápolva a remény szikráját minden szívben.

Magasan szárnyaló szabad gondolatok,

Érintsétek meg a kék eget.

Jelenléted egyszerűsége,

láthatóvá vált minden látható formában

és a lélegzet önzetlen áldozatában…