2013. április 16., kedd


Világosíts meg,
Járj át fényeddel minden
elrejtett tisztázatlan érzést.
Újíts meg,
Taníts meg az átlényegülésre.
Ébressz fel,
                                               
                                           Hogy átlássak a sötétségen.


Megtaláltam karjaid melegét,
Megnyugvásom örömét,
Szomjam oltó elixírét,
Reményem teljességét,
A holnap derűjét.


Távoli hangok ismerős emlékeket
Ébresztenek a jelen pillanat örömében.
Ujjászületett érzések biztatnak a ma megélésében.
Szabadon emelkedő, határok nélküli,
Szemembe pillantó Krisztusi tekintetek.
Vigaszotok áldott legyen mindörökre.



Csendben remélt szabad légzések,
megszületett áldott döntések,
elfogadott ölelések.
emeljük föl szívünket…

 …fölemeltük Tehozzád.


Rád pillantok,
rád mosolygok,
köszöntelek…
csendben megigézlek
szívembe rejtlek, átölellek.


Növekedj, teljesedj, formálódj
Az átalakulás reményében
Új ember a régi bensőben.
Kitárd karoddal áldást kérj
Oszt meg a pillanat örömét.


Tovább viszem, magammal hordozom,
Magamban dalolom,
Halkan kiáltom…
Mint a harmatcseppben úszó falevél
Átsimulva az élet tengerén.


Pillanatokban kitágult horizontok
Kegyelemmel teljes időszakok,
Hol a hangok nevetve vigyáznak ránk,
Hol a szeretet egysége ránk talált.


Megszületett álmokban megtörtént valóságok.
Fehér csókok ezrei öleljétek az igazságot.
A világosság lépcsőjén boldog perceket számolva,
A haladás magasztos dallamán táncolva.

Száraz, kiégett, megtöredezett, szorongatott pillanatokban, marad velem reménység forrása, élővilág formája, az elveszett megtalálója.

Hallgasd meg kérésem, viszonyozd tekintetem, alakítsd bensőmet. Mélyítsd el a pillanat szentségét, a párbeszéd örömét, a csend értékét. Növeld bennem a megbocsájtás erejét, akaratom bölcsességét, a tisztaság reményét,
                     … arcod tökéletességét.

Alkonylámpa