Hideg rázta, remegett, magányosnak érezte magát, de nem volt egyedül. Tudta, hogy ez az állapot csak pillanatnyi megálló egy szebb világ felé. Tiszta volt és egyszerű. Örült a napfénynek, csodálta az esőt, tisztelte a villámot. Tudta, hogy egy öreg fának hűséges levele, hozzá tartozik, mégis mindig önmaga. Többé nem tesz különbséget a levél, ágak, törzs, gyökér között.

Boldogok kik megértik az elmúlást, mert övék a menny összes fája.