Kerestelek a rengetegben, rád találtam. Minden hiábavaló lett, csak a pillanat maradt, a titok már nem volt titok, a természet mindent elmagyarázott, a csend magába zárt mindent. A levegő tartalma teljesen megtöltötte a tüdőmet. Minden zaj elnémult. Tündérek éneke hallatszott a messzi erdőből és betöltötte a teret. A nap sugaraival magához ölelt, és a szívdobbanás belesimult a táj szépségébe…