2012. augusztus 11., szombat


Változó világok óceánjai mélyéből feltörő életsziget. Kemény, türelmes, békés, csendes, nyugodt, névtelen… nemcselekvő, mégis minden általa lett. A káosz elmélete értelmet nyert. Minden a part felé tartott… a hópelyhek tánca az örök hajnalt dicsőítette…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Apophthegma

 „Törpe János abbáról mesélik, hogy elvonult Szkétiszbe egy Thébai öreghez, és ott maradt a pusztaságban. Abbája pedig vett egy száraz botot...