Elmondom,
hogy a patakok csendben mesélnek…
Hozzád igyekezve,
szemeidbe nézve, teljességed átölelve,
Benned
kibontakozva, hajlékodban megpihenve, karjaidban elaludva…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Hangtalan
„ Angyal! ó, jer hát, szakítsd le az apróvirágú növényt. Pohárban őrizd! S tedd a nekünk még meg nem nyílt örömök sorába.” (Rilke: Du...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése