2013. január 10., csütörtök


Szent Grál

Viharos mezőkön utánad szaladtam,
Zsákutcákban andalogtam.
Legendák szavait elvetettem,
A szavakat átfésültem,
A világ végét elértem,
Nem találtalak sehol sem.

Megmozdult egy pillanat,
Megjelentél valóban.
Kezed megérintett szerényen,
Egy serleg ragyogott fényesen.
Ahogy számhoz emeltem,
Kelyhed betöltött teljességeddel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Hangtalan

 „ Angyal! ó, jer hát, szakítsd le az apróvirágú növényt. Pohárban őrizd!   S tedd a nekünk még meg nem nyílt örömök sorába.” (Rilke: Du...