2013. március 25., hétfő

Áldás


Önmagamban álmodozva,
Meghasonlottan.
A végtelen mámorában elveszve egyedül,
Kérdések áradata közt.
Megkerestél.
Megérintettél, simogattál, karon fogtál.
Kérdéseimre feleletet,
Vágyaimnak tiszta célt adtál.
Szárnyaiddal magasba emeltél.
Mézed illatával megkentél,
Csókod harmatával megleptél.
Szentlelkeddel fölkentél.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ellenállhatatlan

„Sorsszerű és elkerülhetetlen, hogy állandón körbe vagyunk véve véges létünk bizonyítékaival. Érezd magad szerencsésnek, hogy tanúja lehetsz...