2013. március 25., hétfő

Lámpás


Te mindig lámpásom voltál, én meg mindig gyereked voltam. Sajnos nem mindig láttam a fényed, azt hittem, nem ismerlek… megszólítottál:

…nézz a szemembe… az apró vigaszokat tőlem kaptad, pillanatokat, mikor azt mondtad: megéri létezni, a lét legdrágább kelyhéből inni, olyan bensőséges, szépséges minden…

… Én adtam a reményt a szívedbe, mely ma is vezet, mindennapjaidban. Most is Én vezetem a szíved, az értelmed , hogy e hálás sorokat leírhasd .
…továbbra is Én tartom a fényt az életed útján.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Valóban!