2013. május 5., vasárnap


Hozzád igyekszem, végtelen titokzatosságod vonzalmába… visszatekintek, nem látom utam elejét, mert minden homályba merült. Egyedül maradtam… csak előre nézek, rád bízom magam, még ha nem is látlak, csak néha sejtelmeim vannak rólad. Tudom, hogy Te láthatatlan angyalszárnyaiddal megőrizel minden kellemetlen helyzetben és kivezetsz a befagyott időszakokból.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Valóban!