Megtaláltam
a megtalálhatatlant,
magasságból rezgések árasztanak el,
meghaltam magam és a világ számára
csendes szentleckék áradnak a szelíd csellókból,
felemelő, igaz hangok egyesülnek a tiszta éterben,
vész közeleg, mind meghal, csak a szív érzése szabad
mert rég megmérettették már, megmérettetett mind…
megbotránkozott felhőhadak elszabadult indulata hirdeti
a még meg nem értett apokalipszis baljós közeledtét…
szépséges szonáta fájdalomban, mindennapi bölcsességben,
a megtalált versszak áldását szórja széjjel a kavargó szélben,
áttetsző, kéjes mámorában hőn dúdolja a remény himnuszát,
világgá zengi játszi hangok csúcsíveinek néma karcsúságát,
a fájdalom bátorságát az örökkévaló szentjeivel szemben,
az arany napfény örömdalát a megváltás kegyes álmairól,
a hősszerelmes orgazmusát, a legédesebb csók sóhaját,
legforróbb ölelést, mit átkarol a legvidámabb nevetés
a megtalált történést, az eltitkolt érzések mércéjét,
az álmok egységét, a mindennapok csodájában,
a magasságban, őrangyalok múlandóságában,
gyorsan múló évszakok örökös ritmusában,
a földanya féltő-szerető mosolyában
a már letisztult áldások havában,
most és mindörökké,
Amor Sacra.
(2015)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése