Amor Sacra

Megtaláltam

a megtalálhatatlant

magasságból rezgések árasztanak el,

meghaltam magam és a világ számára

csendes szentleckék áradnak a szabad csellókból,

felemelő hangok egyesülnek a tiszta éterrel,

viszály közeleg, minden meghal, csak a szív érzése marad szabad

megmérettették, megmérettetett,

megbotránkozott felhők, elszabadult indulatai hirdetik

a megnemértett apokalipszist

a szépség szonátája tele fájdalommal és mindennapi bölcsességgel,

a megtalált versszakasz áldást szór szét a kavargó szélben ,

 áttetsző mámorában dúdolja a remény himnuszát,

a hangok csúcsíveinek néma karcsússágát,

a fájdalom bátorságát az örökkévaló szentjeivel szemben,

a napfény himnuszát a megváltás álmairól,

a szerelem orgazmusát a legédesebb csókról,

a legforróbb ölelést, mely átkarolja a legvidámabb nevetést

a megtalált történést, az eltitkolt érzések mércéjét,

az álmok egységét, a mindennapok csodájában,

az őrangyalok múlandóságában,

az évszakok örök ritmusában,,

a földanya természetes mosolyában

az áldás havában,

most és mindörökké

Amor Sacra.