Szemlélve hallgatom a régi,
(el)használt tárgyak történeteit, sugallatait. Számomra a mában is
érdekesek-értékesek ők, mivel mind-mind sajátos, megismételhetetlen
élethelyzetek rezgéseinek, energiáinak megkövült őrzői, tanúságtevői. Ez az
egyik fő oka, hogy fotóimon, visszatérő motívumként újra és újra megjelennek. Tekintetem
azonnal megakad rajtuk, bárhol járok is, nehéz nem észrevennem természetes egyszerűségüket.
Hívnak, szólítanak, nem mehetek el mellettük. Minden egyes „kiszuperált” tárgy
egy valós megtapasztalás. Készséggel modellt állnak, ezzel
részesei lesznek az alkotás folyamatának. Csendben megbúvó szótlanságuk
jelenléte mesél odaadásról, kitartásról, elfogadásról, alázatról, szeretetről. Emberi
sorsokkal fonódik össze létezésük. Önzetlenség, egyszerűség, elmúlás – a lét
hajlékában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése