A kereszt alatt János mellett ott állt Jézus anyja, Mária. „Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: Asszony, íme a te fiad! Azután azt mondta a tanítványnak: Íme a te anyád! És ettől az órától magához vette őt a tanítvány.” (Jn 19,26-27). Az egzegéták különbözőképpen értelmezték ezt a jelenetet, abban azonban többnyire egyetértenek, hogy a jelenet szimbolikus. János evangéliumában Jézus működésének első állomásaként a kánai menyegző szerepel (Jn 2,1-11) - azaz Istenemberré válása Jézusban azt jelenti, hogy Isten menyegzőt ül az emberrel, így újítja meg az életünket. Poshadt vízünket borrá változtatja, új ízt ad neki. János számára a kereszt e menyegző beteljesedése. János a passió leírásakor gyakran használja a görög „telosz” szót, amely nem pusztán’beteljesedés, cél, beteljesülés’ jelentésekkel bír, hanem ‘menyegzőt’ is jelent. Isten és az ember menyegzője a kereszt alatt teljesedik be: Jézus minden emberit, még a halált is isteni élettel és isteni szeretettel hatja át, és ezáltal beemeli az Istennel való egységbe. És a kereszt alatt az emberben is menyegzőt ül mindaz, ami addig külön volt benne – férfi és nő, animus és anima -; a kereszt alatt eggyé válik. A férfi egész lesz, teljes beteljesült. Menyegzőt ül animájával. János befogadja Máriát („eisz ta idia”, a.m. ’magához vette’): Mária az övé lesz, János befogadja önmagához, Mária eggyé lesz vele. A János-evangéliumban a nőkkel kapcsolatos jelenetek mindig a szeretet jelenetei. Mária a szeretet forrása. Jézus kérésére Mária személyében János a szeretetet fogadja be házába, szíve legmélyére. A férfi csak akkor tud igazán szeretni, ha kapcsolatba lép animájával, szeretetképességének forrásával. (Anselm Grün-Harcos és szerelmes)
A fotón az almakeréki erődtemplom féldomborműve látható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése