„Megtörtségünk csak a miénk, senki másé. Ugyanolyan egyedi, mint kiválasztottságunk és áldottságunk. Megtöretésünk módja ugyanúgy kifejezi egyéniségünket, mint kiválasztottságunk vagy áldottságunk. Félelmetesen, hangozhat, ám Szeretettként magunkhoz kell ölelnünk saját megtörtségünket éppúgy, ahogy el kell ismernünk egyéni kiválasztottságunkat és egyedi áldottságunkat.” (Henri J.M. Nouwen)