„Az ács így szólt inasához:

- Tudod, miért ilyen nagy és öreg ez a fa?

Az inas így felelt:

- Nem. Miért?

– Mert nem jó semmire – hangzott az ács válasza. - Ha használható lenne, már kivágták és szétfűrészelték volna, s ágyat, asztalt és székeket készítettek volna belőle. De haszontalan, így hát növekedhetett.  Azért ilyen nagy most, hogy megpihenhess az árnyékában." (Régi taoista parabola)

„Amikor a fa értéke maga a fa lett, szabadon növekedhetett a fény felé. Ebben rejlik a remény ereje.”  (Henri J. M. Nouwen – Időskor)