„Csak, míg még süt a Nap. Amíg a
fény körülölel, s megpendít bennem egy mélyre rejtett fájdalmat, addig érzem
még, hogy élek. Kicsit megremegek, bennem rezdül visszhangja nagyon mélyen, s a
suttogásában ott van a Minden. Ott van maga a létezés, midőn végigsimítja
lényem magját, s egyszerre érzéssé válik az, amire már nincs szó. Rámmosolyog,
én meg vissza rá, a Fényre. És nincs már egyéb, nincs semmi, nincs másik. Már
csak egy van...” (Kisgyörgy Benjámin)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése