Vallomás-ok: „Enyhe szellő susogása” (1Kir 19,12)

Meglátni, észrevenni valamit a világban, ami megérint, és a szavakon túlról szólít meg. Azt, ami legtöbbször megnevezhetetlen vagy leírhatatlan a pillanat megismételhetetlenségének tisztaságában. Szerető, látó szívvel exponálni, és gyermeki kíváncsisággal... Egy-egy jól sikerült fotó néha oly fűszeresre fokozza az ember életélményének mélységét és szabadságát, hogy önkéntelenül is újra meg újra belészeret e megörökített lelki képek tükörreflexióiba.

Vallomás-ok

2025. november 5., szerda

„Enyhe szellő susogása” (1Kir 19,12)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

„Enyhe szellő susogása” (1Kir 19,12)