Uram Jézus,
ma csend van.
Nem szólsz, nem teszel csodát,
nem tanítasz –
mert ma a sírban vagy.
Ma a világ visszafogja a lélegzetét.
Ma a remény is suttogva él.
És én sem tudok mást tenni,
csak ülni a csendben,
és várni.
Uram, ez a csend ismerős.
Ismerős, amikor az imáim nem kapnak választ.
Ismerős, amikor a hitem fáradt,
és a szívem tele van kérdésekkel.
Ismerős, amikor valami meghal bennem –
egy terv, egy kapcsolat, egy remény –
és nem tudom, mi lesz a helyén.
De Te tudod, milyen ez a csend.
Te is jártál ebben a sötétségben.
És most is itt vagy velem – a csendben.
Ma nem kérek semmit.
Csak maradj velem.
A remény csendes lángját őrizd a szívemben.
Mert tudom, hogy ez a sír nem marad zárva.
Tudom, hogy a kő nem marad a helyén.
Tudom, hogy Te újra felkelsz –
és vele együtt minden, ami bennem meghalt,
újjáéledhet.
Adj nekem türelmet kivárni a hajnalt,
és hűséget, hogy ne adjam fel a csendben sem.
Uram,
ezen a csendes, szent napon
hálát adok érted,
és reménykedem Benned –
még akkor is, ha ma még csak a sírnál állok.
Ámen.
(Ferencz Emese)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése