„S mind elhagyni, mindent, mindig, újra
s vágytalan, csak úgy, seholsem élvén,
hagyni hírt és birtokot.
Mégis, piacokon, város szélén,
egy-egy kút sikosra járt kövénél
úgy érezte, hogy övé az ott.”
(Rilke: Az idegen)
őszi délután a Nap, időtlenségben árnyékhálót szőtt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése