„Amikor megszülettem, a ház ráomlott a bölcsőmre, az évek teltek, és én továbbra is ott éltem alatta, eszembe se jutott, hogy eltakarítsam a törmeléket, gerendákat, tetőcserepeket, tapétát, gipszet és mindazt, ami alá temetve élek. De így is látok egy darabkát az égből, és ez elég, hogy úgy érezzem, az élet megtart, lenyűgöz, elhalmoz minden jóval.” (Christian Bobin: Elámulni a mindennapin)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése