„Kora reggel indultam el otthonról, éjjel értem haza, és amikor végre benyitottam az ajtón, a rózsák kitörő örömmel fogadtak. A szirmaikon láttam, milyen elcsigázottak. Megitattam őket egy kis vízzel, azután meghallgattam egy Mozart szonátát. E kettő voltaképpen ugyanaz: ugyanaz a kiáramló és visszatérő üdeség.” (Christian Bobin)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése