Rád pillantok,

rád mosolygok,

köszöntelek…

csendben megigézlek

szívembe rejtlek, átölellek.

Növekedj, teljesedj, formálódj

Az átalakulás reményében

Új ember a régi bensőben.

Kitárd karoddal áldást kérj

Oszt meg a pillanat örömét.

Tovább viszem, magammal hordozom,

Magamban dalolom,

Halkan kiáltom…

Mint a harmatcseppben úszó falevél

Átsimulva az élet tengerén.

Pillanatokban kitágult horizontok

Kegyelemmel teljes időszakok,

Hol a hangok nevetve vigyáznak ránk,

Hol a szeretet egysége ránk talált.

Megszületett álmokban megtörtént valóságok.

Fehér csókok ezrei öleljétek az igazságot.

A világosság lépcsőjén boldog perceket számolva,

A haladás magasztos dallamán táncolva.

Száraz, kiégett, megtöredezett, szorongatott pillanatokban, marad velem reménység forrása, élővilág formája, az elveszett megtalálója.

Hallgasd meg kérésem, viszonyozd tekintetem, alakítsd bensőmet. Mélyítsd el a pillanat szentségét, a párbeszéd örömét, a csend értékét. Növeld bennem a megbocsájtás erejét, akaratom bölcsességét, a tisztaság reményét,

                     … arcod tökéletességét.

Benned élünk, mozgunk, játszunk… sétálva a Te mélységedben, természetedben. Megérintve Anyai öled selymességét, mozdulatlan szépségét. Átélve illatod határtalanságát, szereteted bizonyosságát, lélegzeted szabadságát, az irgalom fontosságát.

 

Hála neked, hogy megmutatkoztál szépségedben, rám ragyogsz szemeiden keresztül.  Megtanítottad az önzetlen pillantást, a csendben való ragyogást. A tiszta szeretetben élő, szabadító fohászt… a megbocsájtó pillantást.

Végtelen távolságok varázsa,

Tiszta vizek világa,

Egy mozdulat megérése

Az áldozat kegyelmének jelenése.

Megértettem a megismerés szándékát,

Elfelejtettem a lét árnyékát.

Álmodtam, fáztam, szerettem,

Égi édesanyánk teljességébe érkeztem.