Vallomás-ok

Szemlélve hallgatom a régi, (el)használt tárgyak történeteit, sugallatait. Számomra a mában is érdekesek-értékesek ők, mivel mind-mind sajátos, megismételhetetlen élethelyzetek rezgéseinek, energiáinak megkövült őrzői, tanúságtevői. Ez az egyik fő oka, hogy fotóimon, visszatérő motívumként újra és újra megjelennek. Tekintetem azonnal megakad rajtuk, bárhol járok is, nehéz nem észrevennem természetes egyszerűségüket. Hívnak, szólítanak, nem mehetek el mellettük. Minden egyes „kiszuperált” tárgy egy valós megtapasztalás. Készséggel modellt állnak, ezzel részesei lesznek az alkotás folyamatának. Csendben megbúvó szótlanságuk jelenléte mesél odaadásról, kitartásról, elfogadásról, alázatról, szeretetről. Emberi sorsokkal fonódik össze létezésük. Önzetlenség, egyszerűség, elmúlás – a lét hajlékában.