2012. szeptember 6., csütörtök

Mesélek a gyerekkor titkairól…

az almafa ágáról,

a barátság tisztaságáról,

a napfényben lángoló szeretetről…

Nem felejtem el…

az első kézfogást,

az ölelő pillantást,

a ragyogó napsugárt.

Hálát adok az évek bőségéért,

Az áldott gyerekekért,

A család szentségéért

Az élet teljességéért.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Pillantás

„A belső van közel csak; távoli minden más. És ez a Belső szakadatlan tolul, telítődik és mondhatatlan.” (Rilke: A sziget)