Csendes gondolatokkal és vágyakkal indulok a Szent Forrásod felé. Lépteim lassulnak a befogadó avar érintésével. Lélegzetem nyugodt ritmusban hálát ad mindenért. A levegő tiszta és a távlatok a nevemen szólítanak. A meleg őszi napfény barátságosan bíztat a veled való találkozás örömére és szeretetére…

Végtelen árnyalataidban, megtaláltam szépséged harmóniáját.

Mélységes álmaidban, találkoztam szent tered érinthetetlen kincsével.

Megfoghatatlan mosolyod megérintett…

Bátor elszántsággal és reményteli mély vágyakkal,

igyekszünk a Te végtelen határtalanságod otthonába megérkezni. 

Szeretett könyveim, mindig abban a bizonyos idő(k)ben találtatok rám, mikor szükségem volt rátok. Segítettetek egy gondolattal vagy érzéssel, megvilágosítottatok egy eszmével… megtanítottatok a legszebb könyv meglátására és ismeretére: a mindennapi élet szépségének az elfogadására és szeretetére.

Borzosan,

ágról szakadtan,

nyitott szívvel,

meghajolok előtted

Te áldott szabadság,

szépséges Isteni Lélegzet!

Elmondom, hogy a patakok csendben mesélnek…

Hozzád igyekezve, szemeidbe nézve, teljességed átölelve,

Benned kibontakozva, hajlékodban megpihenve, karjaidban elaludva…

Mélységből szólsz hozzám,

Bevilágítod lényem tartalmát.

Egyetlen egy igazság,

Benned kezdődik és végződik…

egy vallomás…

Aranyba öltözött természeted szépségében

megmutatkozott egy örökkévaló végső valóság…

A Te érintésed az én befogadásom.

Az én válaszom a Te feleleted…

Szent Grál

Viharos mezőkön utánad szaladtam,

Zsákutcákban andalogtam.

Legendák szavait elvetettem,

A szavakat átfésültem,

A világ végét elértem,

Nem találtalak sehol sem.

Megmozdult egy pillanat,

Megjelentél valóban.

Kezed megérintett szerényen,

Egy serleg ragyogott fényesen.

Ahogy számhoz emeltem,

Kelyhed betöltött teljességeddel.

Hála a mindennapi kenyerünkért…

és a mindennapi humorért!