Vigyázzatok rájuk, tiszteljétek,

szeressétek tisztaságukban, méltóságukban.

Imádkozzatok, hogy jó édesanyák legyenek,

Áldásokban szentelődjenek.

Segíts lángra gyújtanom bensőm gyertyáit. Tisztíts meg, világosíts meg, hogy a Te szemlélésedre tiszta szívvel vágyakozhassak.

Mesélek a gyerekkor titkairól…

az almafa ágáról,

a barátság tisztaságáról,

a napfényben lángoló szeretetről…

Nem felejtem el…

az első kézfogást,

az ölelő pillantást,

a ragyogó napsugárt.

Hálát adok az évek bőségéért,

Az áldott gyerekekért,

A család szentségéért

Az élet teljességéért.

Szeretlek csendes délutánok rebbenései, mert átöleltek mindent ami megszokott, elfelejtett, elhallgatott…

Családi egységünk szentségével irgalmazz… Tarts meg a békédben, hogy a szeretet lángját ápolni tudjuk egymás szívében. A nehéz megpróbáltatásokban türelemmel viseljük el egymás gyengéit, tévedéseit, a hit, remény és szeretet egységének áldásában.

   

A tér megmutatta boldog arcát,

    Az elveszett álmok megtalálták egymást,

Az árnyék elmesélte a csend hangját…

Kerestelek a rengetegben, rád találtam. Minden hiábavaló lett, csak a pillanat maradt, a titok már nem volt titok, a természet mindent elmagyarázott, a csend magába zárt mindent. A levegő tartalma teljesen megtöltötte a tüdőmet. Minden zaj elnémult. Tündérek éneke hallatszott a messzi erdőből és betöltötte a teret. A nap sugaraival magához ölelt, és a szívdobbanás belesimult a táj szépségébe…

Áld meg földünket, vigyázz ránk, hogy Atyai kézfogásod és Anyai ölelésed melegét soha ne engedjük el. Tartsd meg minden ház melegét, szeretetét, örömét, megvilágosodását. Bocsáss meg az elkövetett tévedésekért, mulasztásokért, figyelmetlenségekért. Feléd fordítjuk arcunkat, fogadd el mosolyunkat, tekintetünket, gondolatainkat, vágyainkat, ha nem is olyan őszinték, tiszták mint gondolnánk. Irgalmazz, emberi tehetetlenségünknek, tudatlanságunknak, elhamarkodott döntéseinknek és következményeinek. Ölelj át és segíts önmagunkká válnunk, benned, érted, értünk, értetek… A holnap gyermekeiért, mindenkiért, mindenért.

Csodálatos mosolyodban létező boldogság, Tekinteted varázsában megmutatkozó tisztaság,

Szépséged tükrében folyamatos virágzás, Lelked mélyén égő gyertyaláng.

Ugrándozó gyerekek:

járjátok a szelek táncát,

a pillanat varázsát,

a szabadság erejét,

a szeretet örömét,

a megbocsájtás természetét,

a boldogság minden percét.

Megtaláltál, mint ahogyan a kilencvenkilencet. Megérintettél… fülembe súgtad a lét örök csendjét, telve ürességgel és nyugalommal. Alázatod békét teremtett, nagyságod betöltötte a végtelent.